Na, melyik közismert történet két szereplőjét olvassuk?
Én bírom a srácot, sőt egyenesen szeretem. Tényleg. De néha elgondolkozom, nem lehetne-e ezt kicsit másképp. Minden reggel ugyanúgy kezdődik. A mai is. Ő felkelt, kitörölte az álmot a szeméből, boldogan kipattant az ágyból, és megragadva a karom húzott magával. Még felébredni sem volt időm. A lépcső fokai persze segítettek ebben. Ugyanis, mikor kirohant a szobából a folyosóra, rögtön a lépcső felé vette az irányt. Majd nagy levegő, derűs mosoly – hiszen végül is boldog vagyok, a reggeleket is megszoktam már. Csak nem lehetne mégis másképp? És elkezdődik. Ő futott le a lépcsősoron, a fejem pedig minden egyes fokon koppant: kipp-kopp. Tudom, hogy nem akar bántani, szeretetből csinálja, és fiatal még, nem tudhatja. Kisebb fájdalmak közepette le is értünk az alsó szintre. A végére a gondolataim és kétségeim is szertefoszlottak. Aztán jött a mese is melyet ő is, én is imádunk hallgatni. Mindig egy kedves történet rólam. A kedvencem. Talán mégis ez az egyetlen módja. Így van ez jól. Szeretem ezt a fiút, jól bánik velem. Ő is szeret engem.
II. monológ
Ma is gyönyörű reggelre ébredtünk. Kicsit még álmosan keltem, mint mindig. De amikor megláttam kedves barátomat magam mellett, máris boldogság járta át egész testemet, és csak úgy kipattantam az ágyból. Várva, milyen csodás játékokat, meséket tartogat ez a nap. Karon ragadtam pajtásomat. Jó kedvemben szinte kicsaptam az ajtót, és a lépcső felé rohantam. Bár szüleim mindig mondták, hogy vigyázzak a lépcsőn, nehogy leessek, mivel alig bírtam az izgalommal, leszaladtam az alsó szintre, magam után húzva a kis barátomat, feje csak úgy kopogott utánam: minden egyes fokon kipp-kopp. De nem fáj neki. Így szereti. Olyan vidáman mosolyog mindig. Szerintem máshogy el se tudja képzelni a reggeleket. Én sem. Majd jön a várva várt reggeli mese. Mese róla, melyet ketten hallgatunk végig, és mindig egy kicsit közelebb kerülünk egymáshoz. Minden alkalommal egy újabb történet azokból az időkből, amikor még nem ismertük egymást. Gyönyörűek ezek a reggelek.
